elver

nuori ankerias A young eel.
puhekieltä to thrash, whack, trounce, to defeat utterly

(ux)

De János mester sem volt rest, hanem előkapott egy fokosbaltát a szegletből, s miután a vadászkést kiütötte ellene kezéből, nekiesett a fokossal, s úgy elverte, úgy elpáholta azt, mint a kétfenekű dobot, míg csak a fullajtár, bornak és ütlegeknek sokasága miatt le nem esett a lábáról, akkor aztán szépen lefektette az ágyba, s reggelig ott hagyta nyugodni a műhelyben.

A veszprémi hegyeket megkerülve érkeztek Zalaegerszegre, s ott értesültek róla, hogy az ifjú Brunszvik Nagykanizsán táborozik. Ott rá is találtak; az inszurgens a városban vett ki szállást, és kártyázással verte el az időt.

Vadmadár-tojással éh-szomját elvervén, / Szörnyen hányta a hab a jövőnek tervén: / Merre menjen? mihez fogjon? uramfia! / Nincsen hő lelkének hová fordulnia.

A szőlőket tavaly / Elverte tán a jég? / Vagy a dér csipte meg / S bor nem termett elég?

Hanem egyet nem tudtak az orvosok, ennek elfeledtek utánajárni: – azt, hogy a nyár végén az egész Balaton környékét elverte a jég.

Szent István délutánján elverte a jég a szőlőt. Azaz dehogy elverte: széthasogatta még a tőkéket is. Még másnap reggel is marékszámra lehetett szedni a jeget a laposokon, ahol a víz összesodorta.

Egy este elverte a szél a felhőket, s amint Timár kabinja ablakából kitekintett, meglátta a nyugati láthatáron az újholdat.

Reggelre azonban nem hogy megenyhült vagy megfordult volna a szél, hanem még erősebb lett, s egészen keletinek nyilatkozott. Az a jó azonban volt benne, hogy az esőfelhőket mind elverte az égről a hegyek mögé.

A nap elverte a ködöt. — The sun dispersed the fog.